Budapesti tollaslábú gólyás keringő

Fajta jellemzői

A fajtából saját tapasztalat szerint még nem ölték ki a repülési kedvet a színváltozat egységesítésének érdekében. Gyorsan falkásodik, nem mellesleg gyönyörű látványt nyúlt repülés közben. Ennek is köszönhető az, hogy nem egyszerű a fajtaleírásnak minden tekintetben megfelelő galambot kitenyészteni.

A gólyás színbeli követelményei sok esetben nem együtt jelentkeznek különböző egyedeken, hanem külön-külön egymást kizárva. Ha például szép sötét gólyásozottság van jelen a szárnyon, akkor többnyire a körmök is feketék, de hibaként előfordulhat a kormánytollak végeinek színezettsége vagy éppen a nyak és a fej fröcsköltsége.
Tiszta fejű és farkú galamboknál pedig olykor nem elég erős a gólyásozottság, vagy éppen a körmök feketeségéről kell lemondanunk. És ekkor még nem is esett szó a lábtoll méretéről, színéról, alakjáról, és a szemgyűrűről, csőrről sem.

Alakra, és az egyes testrészek méreteire is egy bizonyos mértékű változatosság jellemzi ezeket a galambokat.
Minden tenyésztő a saját elvárásai szerint szelektálja a fajtát, és véleményem szerint ennek köszönhető, hogy még mindig röpképes egy ekkora lábtollal rendelkező galamb.

Mint minden lábtollas madárnál, ennél is megjegyzendő, hogy hiába vannak akár a legjobb tenyészetből is galambjaink, melyek messzeföldön legnagyobb lábtollal rendelkeznek, ha nincs azokra megfelelően ügyelve.
Tisztántartásukhoz elengedhetetlen az alom használata a galamboson belül, ahol csak lehetőség van rá.
Emellett nem csak a tisztántartásukra kell fokozott figyelmet szentelni, hanem a lábtoll épségének megőrzésére is, amit megfelelően akadálytalanított galambossal érhetünk el.

Vedléskor sajnos számolnunk kell azzal, hogy a növekvő tollcsévék eltörhetnek. Ennek következtében a gólyások képesek nem csak a lábtollukat, hanem amerre járnak mindent összevérezni. Kép egy ilyen galambról: [Link]